Sok szülőtársamhoz hasonlóan, nálunk is nagy fejtörést okoz, hogy iskolaszünetben hogyan oldjuk meg a “gyerekelhelyezést”. Mivel munkámból adódóan a “magam” főnöke vagyok (a kőkemény, acélos fajta), így szabi kizárt, csak és kizárólag betegszabi van, az is csak gyermekorvosi igazolással.
Na nem mintha munkamániás lennék, bár szeretem nagyon a munkám, de többnyire határidős kötelezettségeim vannak, s mindig időhiánnyal küzdök.
Szóval ilyenkor rövidebb szünetben marad a műhelygyakorlat nehezített verzióban, azaz ketten melózunk a gyerekkel.
Ez eleinte rémisztő lehet, s őszintén bevallom, korábban valóban nehéz volt megtartani az egyensúlyt, amíg kicsi volt a lányom. Az ember persze ilyenkor ellátja feladattal a lurkót, s kreatívként ez viszonylag szórakoztató feladat, de egy idő után a pisikakaéhesvagyokálmosvagyokmenjünkjátszótérrestb. győz, s megrendelés ide tornyosuló feladatok oda, menni kell.
Na de most! Egész másképp néz ki a szituáció. Egy 9 éves már önálló, feladatot akar, s egyedül akarja. Majd ő segít! Jó, segíts akkor.
Itt van ez a workshop, a szitanyomó. Kéne pár fotó szemléltetésnek, hogy miket csinálunk mi itt, meg amúgy is, hogy látszódjék, gyerekjáték az egész.
Majd ő megcsinálja, úgysem próbálta még ki az unikornis stemplit, én csak fotózzak. Jó. Itt a festék, itt a stempli, itt a fölsőd, állj neki.
(Kíváncsi vagyok én is, hogyan boldogul, mert a textilmintázások közül eddig csak a szitázással volt dolga, illetve krumplinyomdával papírra.)
Már keveri is a színeket. Kedvence a türkizkék, de ahogy pacsmagol, valahogy mégis igazi csajos, pasztell színek kelnek életre, olyan 9 évesnek valók, rózsaszín, kék, lila, sárga.
Kezdem neki magyarázni, hogy ha egy hengerrel felviszi a festéket egy stemplire, akkor azt a hengert már csak arra a stemplire használja, máskülönben a festékek keverednek, nem a kívánt hatást éri el.
Persze, hogy összekeveri őket, s hagyjam őt alkotni, tudja ő, hogy mit csinál! Ok, csináld, ahogy akarod…
Anyagot vág. Fehéret, mert azon jobban érvényesülnek a pasztell színek. Lenyom pár próbanyomatot, s a gyors sikerélményen felbuzdulva, lelkesen veszi is elő a pólóját, s kissé türelmetlen vehemenciával már keni a festéket a hengerrel.
-Szivárványos unikornis lesz, jó Anya? Kék lesz a teste, rózsaszín a szarva, és egy kis lila is lesz benne, ahogy a színek keverednek(s lám, használja a fejét a színekkel kapcsolatban, tervez, ez jó!) . Juuuj, de izgulok!-mondja.
A nyomat gyönyörű lett.
Rögtön tele akarta nyomogatni unikornisokkal a pólót, de már szerencsére érti a kevesebb több elvét, így viszonylag egyszerűen lebeszéltem róla.
A másik felsőt viszont menthetetlenül ellátta.:)
Összességében szivárványosan remekül szórakoztunk, nem is tudtam nagyon a saját munkámra koncentrálni, öröm volt nézni a lelkesedést és a kísérletező kedvet. (ennyit arról, hogy amíg ő tevékenykedik, én majd csinálom a dolgom…)
Annyira eltökélt, hogy most ruhatárat akar frissíteni. Otthon össze is szedegette a megunt, kinőtt cuccait, hogy hozzam be a műhelybe, téli szünetben művésznősködik.
Kész öröm lesz!(azért összeszedek én is pár göncöt, szerintem jól elleszünk…)
Persze a végén nekem jutott a megtiszteltetés, hogy rendet tegyek.:) Imádom!<3