textilfestés

Lezajlott a szitanyomó workshop sorozatunk 2. része is, itt hozom a képeket róla. ( A sorozat első alkalmáról ITT találtok összefoglalót.)
Mivel rengeteg fotó készült, ide a blogra csak egy részét töltöm fel, további fotókat a fb oldalon, az esemény oldalán találhattok ITT.

Nagyon jól sikerült a workshop, illetve workshopok, ugyanis a nagy érdeklődésre való tekintettel, és a korlátozott férőhelyek miatt létrehoztunk egy délutáni csoportot is.
Eszméletlen jó kis csapat gyűlt össze most is! A szálak összeértek, mert a résztvevők közt több ismerős is üdvözölte egymást véletlenszerűen, jöttek barátnők is, családtagok, így azt gondolom, hogy igazán oldott, baráti hangulatban telt el az a pár óra.

Nagyon örültem, hogy a workshopon részt vett egy 9 éves kislány is az anyukájával, így láthatjátok, hogy a gyerekek is mennyire élvezik a szitanyomást, s nyugodtan lehet jönni a következő alkalmakra a gyerekkel, élvezni fogják!
Most is esett szó azokról a dolgokról, amikről a korábbi alkalommal, így aki először jött, nem maradt le semmi infóról.

A korábbi alkalomhoz képest amikor a különböző textilmintázási eljárásokat próbáltuk ki, most annyi volt a változás, hogy kifejezetten a szitanyomásra fókuszáltunk.
A résztvevők a Bimbadesign előre elkészített szitái között mazsolázhattak, alig tudtak választani.
Akik a korábbi alkalommal részt vettek, s megismerték a papírsablonozás technikáját, hozhattak otthonról sablont, s így lehetőségük nyílt önálló minta elkészítésére.

A workshoppereknek lehetőségük nyílt ez alkalommal a próbanyomatok mellett az otthonról hozott ruhadarabok szitázására is. Mindenki hozott valamilyen megunt, vagy kis felturbózásra váró ruhadarabot, de volt aki kifejezetten erre az alkalomra vett felsőket, melyeket itt megmintázva aztán ajándékba adott tovább.
Ezt a bernáthegyi kutyussal díszített pólót Elena, egy 9 éves kislány szitázta a testvérének, anyukája pedig küldött nekünk fotót, nagyon cuki lett, ezúton is köszönjük!

Volt aki komlett méteráruval tért haza, amiből otthon tetszés szerint bármi készülhet.
Ez kb. 1,5 m hosszú anyag pl. kiválóan alkalmas falvédőnek ha nincs szívünk szétvágni, de lehet készíteni belőle díszpárnákat is, kanapén kifejezetten jól mutatnak a vicces kis lemúrok.
Én csináltam korábban ilyen mintából leggings-t a kislányomnak, de simán körbe lehet vágni valamelyik lemúrt, s rávarrni egy póló elejére/hátára, a variációk száma korlátlan, minden a fantáziánkra van bízva.

Készült rénszarvasos harisnya is, nagy sikere lett! Mivel  vastag a harisnya, így bátran fel lehet venni szoknyával is, az ünnepi hangulatot mindenképp fokozni fogja. (Azt hiszem egy ilyet készítek magamnak én is, nekem csak apró kaktuszos és pozsgás mintákkal díszített van eddig.)

A gyakorlottabbak már cifrázták is a dolgokat, ugyanis a szitát egymás után letéve már láthattunk példát az ún. rapportálásra is, még ha ez nem is tudatosan történt, az arra alkalmas mintával.
Ugyanitt  többszínű nyomat is készült, ún. kitakarásos technikával, ami azért említésre méltó, mert sokkal melósabb elkészíteni, hiszen az adott szitát többször kell lenyomni hozzá, közben a szitát mosni, szárítani is.

November közepe lévén a résztvevők kifejezetten kedvelték a mikulásos, angyalkás, mézeskalácsos mintákat, amik a vászontáskákon kifejezetten jól mutattak, így ki-ki a maga által preferált mintával díszített táskával, otthonról hozott ruhadarabbal térhetett haza.

Remélem sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a szitanyomás iránt, nagyon jó kis technika, rengeteg lehetőség van benne, s nagyon egyedi dolgokat lehet vele létrehozni.
Ha ti is kedvet kaptatok, iratkozzatok fel a HÍRLEVELÜNKRE  ITT, hogy mindig naprakészek legyetek az induló workshopjainkat, friss információkat illetően.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok szülőtársamhoz hasonlóan, nálunk is nagy fejtörést okoz, hogy iskolaszünetben hogyan oldjuk meg a „gyerekelhelyezést”. Mivel munkámból adódóan a „magam” főnöke vagyok (a kőkemény, acélos fajta), így szabi kizárt, csak és kizárólag betegszabi van, az is csak gyermekorvosi igazolással.
Na nem mintha munkamániás lennék, bár szeretem nagyon a munkám, de többnyire határidős kötelezettségeim vannak, s mindig időhiánnyal küzdök.

Szóval ilyenkor rövidebb szünetben marad a műhelygyakorlat nehezített verzióban, azaz ketten melózunk a gyerekkel.
Ez eleinte rémisztő lehet, s őszintén bevallom, korábban valóban nehéz volt megtartani az egyensúlyt, amíg kicsi volt a lányom. Az ember persze ilyenkor ellátja feladattal a lurkót, s kreatívként ez viszonylag szórakoztató feladat, de egy idő után a pisikakaéhesvagyokálmosvagyokmenjünkjátszótérrestb. győz, s megrendelés ide tornyosuló feladatok oda, menni kell.

Na de most! Egész másképp néz ki a szituáció. Egy 9 éves már önálló, feladatot akar, s egyedül akarja. Majd ő segít! Jó, segíts akkor.

Itt van ez a workshop, a szitanyomó. Kéne pár fotó szemléltetésnek, hogy miket csinálunk mi itt, meg amúgy is, hogy látszódjék, gyerekjáték az egész.
Majd ő megcsinálja, úgysem próbálta még ki az unikornis stemplit, én csak fotózzak. Jó. Itt a festék, itt a stempli, itt a fölsőd, állj neki.
(Kíváncsi vagyok én is, hogyan boldogul, mert a textilmintázások közül eddig csak a szitázással volt dolga, illetve krumplinyomdával papírra.)

Már keveri is a színeket. Kedvence a türkizkék, de ahogy pacsmagol, valahogy mégis igazi csajos, pasztell színek kelnek életre, olyan 9 évesnek valók, rózsaszín, kék, lila, sárga.
Kezdem neki magyarázni, hogy ha egy hengerrel felviszi a festéket egy stemplire, akkor azt a hengert már csak arra a stemplire használja, máskülönben a festékek keverednek, nem a kívánt hatást éri el.

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze, hogy összekeveri őket, s hagyjam őt alkotni, tudja ő, hogy mit csinál! Ok, csináld, ahogy akarod…
Anyagot vág. Fehéret, mert azon jobban érvényesülnek a pasztell színek. Lenyom pár próbanyomatot, s a gyors sikerélményen felbuzdulva, lelkesen veszi is elő a pólóját, s kissé türelmetlen vehemenciával már keni a festéket a hengerrel.

 

 

-Szivárványos unikornis lesz, jó Anya? Kék lesz a teste, rózsaszín a szarva, és egy kis lila is lesz benne, ahogy a színek keverednek(s lám, használja a fejét a színekkel kapcsolatban, tervez, ez jó!) . Juuuj, de izgulok!-mondja.
A nyomat gyönyörű lett.

 

 

 

 

 

Rögtön tele akarta nyomogatni unikornisokkal a pólót, de már szerencsére érti a kevesebb több elvét, így viszonylag egyszerűen lebeszéltem róla.
A másik felsőt viszont menthetetlenül ellátta.:)

 

 

 

 

 

 

 

Összességében szivárványosan remekül szórakoztunk, nem is tudtam nagyon a saját munkámra koncentrálni, öröm volt nézni a lelkesedést és a kísérletező kedvet. (ennyit arról, hogy amíg ő tevékenykedik, én majd csinálom a dolgom…)

 

 

 

 

 

 

 

Annyira eltökélt, hogy most ruhatárat akar frissíteni. Otthon össze is szedegette a megunt, kinőtt cuccait, hogy hozzam be a műhelybe, téli szünetben művésznősködik.
Kész öröm lesz!(azért összeszedek én is pár göncöt, szerintem jól elleszünk…)

Persze a végén nekem jutott a megtiszteltetés, hogy rendet tegyek.:) Imádom!<3